Az emberi személyiség vizsgálata már a legrégebbi tudósokat is foglalkoztatta.

Már Hippokratész tanai közt is találkozhatunk személyiségtipológiával, i.e. 400-ból.

A személyiségünk nagyban hozzájárul ahhoz, hogy miként kezeljük és bánunk a minket körülvevő stresszel. A stressz lényegében az élettel együttjáró elhasználódási folyamatot jelenti, melyet elkerülni teljes mértékben nem lehet, de arra van lehetőség, hogy a lehető legkisebb mértékűre csökkentsük.

Pszichológiai reakciók a stresszre

Két alapvető válasz létezik a stresszre, az aktív válasz, tehát küzdelem, valamint a passzív válasz, ami meneküléssel vagy eltűréssel jár.

A közfelfogással ellentétben a stresszt nem kell és nem is lehet elkerülni. Hasznossá és kellemessé is tehetjük, amennyiben megismerkedünk a stressz hatásmódjával és ennek megfelelően alakítjuk az életmódunkat.

Ha képesek vagyunk arra, hogy kihívásként éljünk meg egy helyzetet, akkor akár feldobódott hangulatba is kerülhetünk a stressz által. De stressz hatására általában negatív érzelmek jelentkeznek, mint például a szorongás, amivel addig nincs baj, amíg optimális szinten tudjuk tartani, viszont az erős szorongás már rontja a teljesítményünket. Előfordulhat az is, hogy agresszióval reagálunk egy stresszhelyzetre, vagy akár a gondolkodásunkat is befolyásolja, gondolkodásbeli zavart okoz. A negatív gondolatok miatt nem tudunk logikusan gondolkodni.

Munkahelyi stressz

A munka elvesztése és a tartós munkanélküliség olyan élethelyzetet képes teremteni, amely hat az érintettek érzelmi állapotára és a gondolkodására, magatartására. Súlyosabb esetben az egyén testi-lelki egészségét fenyegeti, a tehetetlenség érzése kezd eluralkodni rajta. A munkanélküliség rontja a társas-családi kapcsolatokat, gyakoribbá válnak a konfliktusok.